Az őszi szünet előtti felkészítő óra után és az internetes HATÁRTALANUL BARANGOLÓ – FELVIDÉK nevű digitális feladatok megoldásaival ráhangolódva már alig vártuk, hogy végre eljöjjön a várva várt nap és végre elindulhassunk a pályázati projektünk gerincét kitevő kirándulásra. November 6. és 10. között a 7. és 8. évfolyamos tanulók a Határtalanul! program keretében 5 napos kiránduláson vettek részt „II. Rákóczi Ferenc nyomában a Felvidéken címmel. A szervező pedagógus Cser László volt, további kísérők Bertalan Ágnes és Kissné Papdi Annamária osztályfőnökök. Farkasdy Szófia, Kiss Dorina és főleg Nagy Róbert (7.e) médiaszakkörösök emlékeztek vissza élményeikre.
Legelőször Hetényben álltunk meg, ahol a testvériskolánkban, a Tarczy Lajos Alapiskolában kedvesen köszöntöttek bennünket. Épp szüneti nap volt, sajnos nem találkoztunk tanulókkal, de láttuk, mennyi nevezetességgel rendelkezik ez a csendes falu.
Somoskő várának elérése, hegycsúcsának megmászása bevezető volt a következő napok hegyvidéki túráinak erőfeszítéseihez. A bazaltorgonák és a kőtenger látványa feledhetetlen emlék marad számomra (K. D.) Tériszonyomat leküzdve értem fel a tetőre, ahol erős szél fogadott, de a feltáruló csodálatos panoráma mindenért kárpótolt. Rimaszombat lenyűgöző történelmi város, nagyon tetszett. A régi gimnázium közelében szép hivatali épületek, múzeumok sorakoznak. Négyszög alakú tér, monumentális szobrok őrzik Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály és Petőfi Sándor emlékét. Utóbbinál koszorúztunk. Az idegenvezetőnk hatalmas tudású volt, mindenhol izgalmas történetekkel fűszerezte ismertetéseit. El is neveztük Mesternek. Mester Istvánnak. (N. R.)
Kirándulásunk alatt végig Szádalmáson volt a szállásunk, három épületben helyeztek el bennünket. Kellemesen átmelegedhettünk a hűvös időkben megtett séták végén. Svédasztalos reggeliket, ebédcsomagokat és meleg vacsorákat kaptunk, repetázhattunk is.
Késmárk is sok magyar emléket őriz. II. Rákóczi Ferenc nevelőapja, Thököly Imre szarkofágját koszorúztuk meg, elsétáltunk a fatemplomhoz és a várhoz, ami jól nézett ki. Lőcse városa mindenkinek tetszett. A magas városfalon áthaladva mintha egy gyönyörű középkori városba érnénk. Nagy élmény volt. Az idegenvezető Jókai, Mikszáth regényeiről mesélt és a Rákóczi szabadságharc városban zajló ostromairól. A Szlovák Paradicsom Tamásfalvi-kilátójánál megint hegymászó képességeinket tettük próbára. Éjszaka legtöbbször hideg lett, esett az eső, néha jégeső, ezért a felfelé vezető köves, faleveles utak, a sziklák csúszósak voltak. A messzeségben láttuk a Tátra havas csúcsait. (F. Sz.) Bár én a hegymászáshoz nem egészen megfelelő ruházatba öltöztem, az ing nyakkendővel elegáns, de nem célszerű. A környező táj szépsége lenyűgöző volt. Mintha a felhők közül emelkednének ki a hegyek. Még az alacsonyabb pontokról is nagy távolságok láthatók be. A lent elterülő mezőkön bárányok sétáltak. (N. R.)
A harmadik napon a szilicei jégbarlangban a meleg ősz miatt még nem volt jég, korlátozottan látogatható. Érdekes volt a Gombaszögön a monostor régészeti feltárása, nagy földmunkák zajlanak, a közelében álló épületeket felújítják. Gömörhorkán megjártuk a Kövirózsa Tanösvényt a Sajó-folyó völgyében. A sáros utakon való gyaloglás közben a beszéltek a karsztjelenségekről, felérve a kilátás itt is szép volt. Templomot, kastélyt és parkját láttuk Csetneken és Betléren. Büszkék a műemlékeikre, igyekeznek felújítani őket, adományokkal pótolni a kevés támogatást.
Negyedik napon Tőketerebesen megnéztük az Andrássy-kastély szépen gondozott parkját. Királyhelmecen – de máshol is – áthaladva több lepusztult házat, de mindenhol szemétmentes, tiszta utcákat láttunk, a várkastély romjain felújítások folynak. Több helyen olvastuk a tájékoztató táblákat, milyen lesz a jövőben a restaurálás alatt álló hely. A Csonkavár legendáiból érdekes dolgokat mesélt a vezető, a borpincét is megnéztük. Szívesen visszatérnék 10-20 év múlva, megnézni a változásokat. Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülővárosában külön vezető kalauzolt bennünket. Tetszett az interaktív bemutató rész, hogy működött régen a kastély, milyen volt a fejedelem élete gyermekkorában, hogyan védte a kutyája, milyen lehetett a kilátás az ablakokból.
Az utolsó napon Eperjes és Sáros városában is történelmi nevezetességek, monumentális szobrok, templomok vártak bennünket. Meglepő módon még egy szovjet időket őrző sarlós, kalapácsos tornyot is láttunk. Kassa gyönyörű város. A dómban koszorúztunk Rákóczi sírjánál. Szeretem a gótikus épületeket; hatalmas, kápráztató a belseje, aranyozott a teteje. Kár, hogy a harangtorony takarja egy oldalról a templomot. Érdekes volt, amit a lezuhant harangról meséltek. (N.R.) A városi sétán rengeteg látnivalót mutattak be nekünk, a szökőkút éppen zenélt. Szabad időt is kaptunk a nyüzsgő városban. Kassa központja tele üzlettel, étteremmel, pizzáztunk. Végül kvízt töltöttünk ki a túráról. Mi (Szofi és Dorina) Dudás Sztellával alkottunk egy csapatot, és a 2. helyezést szereztük meg.
A nagy távolságok miatt sok időt töltöttünk a buszban. Első benyomásom, hogy Szlovákia nagyon szép. Szépségét elsősorban a hegyek adják, ebben a tekintetben szebbnek látom tájat, mint Magyarországon. Második benyomásom, hogy a magyarokat nem mindenhol kedvelik annyira. Az ott élők megőrzött magyarsága hihetetlen. (N. R.) Minket mindenhol rendkívül barátságosan fogadtak szlovákok is, magyarok is.